Indi�n

Egyszer mindennek elj�n az ideje.
Egyenletesen baktattak a hegytet� fel�.
Lassan kezdett alkonyulni, de nem voltak m�r messze. Sz�rnyal� L�lek, a var�zsl� len�zett Gyors Pillant�sra. A fi� alig l�that�an lihegve cipelte egyed�l a pokr�cokat, n�mi elem�zsi�t �s a t�zszersz�mokat. A var�zsl� �rezte, a fi� sz�gyelli f�rads�g�t, ami �rthet�, mert csak tizenh�t �ves.
"Csak" - gondolta ironikusan Sz�rnyal� L�lek. - Ezek voltak a legszebb �veim.
Hm. � is sz�gyellte, hogy a v�n vaj�kos jobban b�rta az iramot annak idej�n, mint �. F�rge l�bai sim�n felvitt�k a meredekebb kapaszkod�kon. Persze akkor � sem cipelt semmit. Egy pillanatra meg�rintette az egy�tt�rz�s.
Visszamerengett.
Eg�sz j�l b�rja a fi�. �n m�r ekkor el�gg� elf�radtam. Nem baj! Am�gy is, � akart velem j�nni, most cipekedjen �!
Igen. Lassan oda�r�nk. Ezek a f�k. Mindenre eml�kszem. Annak idej�n mi m�sik �ton ment�nk. Nincs messze ett�l, de picit meredekebb. R�videbb, de nem vezet �t azon a tiszt�son, ahol a kedvenc forr�som fakad. Most ott pihent�nk meg nap k�zep�n. Ett�nk egy kis sz�r�tott h�st, felt�lt�tt�k a v�zhord�kat. Pontosabban a fi� t�lt�tte fel. �n csak b�m�szkodtam. Szeretem azt a helyet. Egy kis r�szen �sszekeveredik az erd� a mez�vel, kis s�ks�g a hegyek k�z�tt. Egysz�val gy�ny�r�.
Visszafel� is meg�llunk ott.
Aha! M�r l�tom. Pont id�ben fogunk �rkezni.
- Lassan ott vagyunk - mondta.
A fi� nem sz�lt semmit. El volt foglalva a gondolataival. Biztos azon a l�nyon j�r az esze, akit a m�ltkor ismert meg, mikor a szomsz�dos t�rzsek egy�tt �nnepelt�k a napfordul�t. Az�ta eg�sz m�moros hangulatban volt a fi�, mint aki kicsit elbambul. Mindegy, a h�ten lassan �szhez t�rt, de csendesebb lett a szok�sosn�l. Am�gy sem volt besz�des t�pus, nem is t�nt fel a v�ltoz�s sokmindenkinek, a var�zsl� viszont tiszt�n �rezte a folyamatot. Elgondolkodott a tapasztalatain. Nem jutott sokmindenre, ez�rt minden kis tapasztalatfoszl�nyt, meg�rz�sfodrot m�lyen elrakt�rozott eml�kezet�ben. Lassan nagyvonalakban kirajzol�dott el�tte a fi� bels� vil�ga. Egyre jobban figyelt r�, mert valami k�bor el��rzet azt sugallta, hogy lehets�ges ut�dj�t vizsg�lgatja a fi�ban. Persze nem el�gg� biztos a dologban; a fi� most m�g ink�bb m�s fel� tekintget. Elkuncogott a gondolatain, �rezte a fi� k�t l�p�s k�z�tti f�rk�sz� tekintet�t. Ez a m�sfel� tekintget�s teljesen term�szetes. Hasonl� helyzetben �n is �gy viselkedtem - nyugtatta meg a fi�t gondolataival. �rezte, hogy az im�nti figyelem elfordul t�le, �jb�l az �tra terel�dik. Hm. �rz�keny fi�. Megjegyz�sk�nt hozz�f�zte r�gebbi tapasztalataihoz.
Fel�rtek a tet�re.
- Itt vagyunk - szippantott nagyot a leveg�b�l. Hallotta, hogy a fi� ink�bb ledobja, mint leteszi a neh�z csomagot.
Nem baj. Nagyokat s�hajtott, vid�man k�r�ln�zett az ismer�s t�jon.
- Mindj�rt kezd�dik! - lelkesedett. �sszed�rzs�lte kezeit, bel�j�k f�jt, �s le�lt a kem�ny f�ldre. Intett a fi�nak, hogy adja oda az egyik pokr�cot, elvette �s maga al� gy�rte. J�les�en mocorgott a k�nyelmes �s meleg takar�n. A fi� a kor�ra jellemz� laza lomhas�ggal lepuffant mellette m�sf�l l�p�sre. Nem volt alatta semmi, �s a var�zsl� el�re mosolygott, amint a fi� bossz�san el�vette �s elrendezte maga alatt a m�sik v�szondarabot. Elhelyezkedett, �s f�lreford�totta a fej�t, mint aki azt k�rdi, hogy most mit kell n�zni. Azt�n megl�tta.
�szre sem vette, hogy mik�zben fel�rtek, a Nap teljesen les�llyedt. Most �ppen alkonyodott. A Nap a szem�k magass�g�ban ontotta az er�teljes narancss�rga �s bord� sz�neket, megfestve a kisebb-nagyobb felh�pamacsokat maga k�r�l. �s hatalmas volt.
A var�zsl� nyitogatni kezdte lelk�nek kapujait. �rz�kelte a hegy nyugalm�t, a leveg� j�t�k�t, az erd� b�lcs mozdulatlan mozg�s�t. Befogadta a pillanatot, minden �rz�kszerv�t a k�lvil�g b�mulatos v�ltoz�s�ra ir�ny�totta, �rezte a nap utols� meleg�t, a sz�l ny�rv�gi erd�illat�t, mindent, ami kapcsolatban volt a Jelennel. �tengedte mag�n a megfoghatatlan sz�ps�get, a ritkas�g gy�ny�r�t. Lelk�t szabadon ringatta a l�tv�ny, az �z, a hangok �s minden �rzet hull�main. Meg�rezte az egys�get a pillanatban. Ami mindig t�k�letes, csak most egyszer�en, csod�latosan, felfoghatatlanul �s l�lekremegtet�en gy�ny�r�. �rezte, hogy a fi� csapong� gondolatai lassan elt�volodnak, �s sejteni kezdi annak az �rz�snek a halv�ny sziluettj�t, amit a var�zsl� �rez. �s a var�zsl� b�ztatta gondolatban, hogy nem baj, ha nem �li �t teljesen, el�g, ha csak meg�rinti az �lm�nyt. �s diadal t�kr�z�d�tt tekintet�ben, mikor l�tta, hogy a fi� v�llai egyszerre ellazulnak. Ez az, fiam, sejtesz valamit! - sug�rozta a fi� fel�. A nap lassan lebukott a hegyormok m�g�, a v�r�s valamennyi sz�n�rnyalat�val befestve azokat. A tombol� l�ngol�s lassan �tadta hely�t a nyugalom tengerk�kj�nek, �s az �g egy messzi sark�n szikr�z� gy�m�ntk�nt felragyogott az esthajnalcsillag.
A var�zsl� m�ly l�legzetet vett, �s egy mozdulattal megfordult. Kif�jta a leveg�t.
A fi� t�tov�n h�tran�zett �s megd�bbent.
A Nappal �tellenesen �ppen felkelt a Hold. K�v�r volt, �s h�romszor-n�gyszer nagyobb, mint �jszaka lenni szokott. �s tele volt, egy hatalmas eg�sz, amint hercegk�nt �tvette uralm�t az �gbolton.
A var�zsl� egy ideig f�szkel�d�tt, majd kiss� komikusan ide-oda forgol�dott.
Egyszerre voltak l�that�ak a Nap utols� er�teljes sugarai, �s a telihold csillog� ez�st�t sejtet� d�h�s v�r�se.
Val�ban kiv�teles l�tv�ny. A var�zsl� a fej�t gyorsan ingatta a k�t �tellenes sz�nj�t�k k�z�tt. A fi� lassan k�vette tekintet�vel a var�zsl��t. �s nem is tudta, fel sem fogta eg�szen, hogy el�t�rul egy t�k�letesebb harm�nia. Valamit �rzett, valami megfoghatatlant. De be�llt a helyes ir�nyba �s �ton volt.
- Mi�rt olyan nagy? - k�rdezte.
- Ne figyeld! �rezd!
A var�zsl� lassan ablakot nyitott szellem�vel annak a szeretetnek az ir�ny�ba, aminek legbel�l r�sze mindenki, csak nem akarj�k megmutatni. El�rasztotta a szeretet �rz�se, �tj�rta minden porcik�j�t, s�t�tt a szem�b�l �s mozdulatlan l�lekz�s�b�l. Szerette a t�rzset, amib�l sz�rmazik, szerette az erd�t, �s szerette az eg�sz vil�got. Szerette a fi�t maga mellett, �s szerette a hegyet a teste alatt, szerette a Holdat �s a Napot, aminek sz�nei �pp olyan hull�mz�ak, �s mindent elsodr�k voltak, mint a szeretete. Szerette azt a l�nyt a szomsz�d t�rzsb�l, szerette a vadakat, amivel t�pl�lkozott, �s szerette az ellens�geit. Szeretet�vel egys�gbe fogta a val�s�got, amit felfogott, �s azt, amit �rzett. V�gtelenn� teljesedett �s elveszett a semmiben. Csak egy rezd�l�s volt. Csak egy hull�m. Tal�n az sem.
A fi� a var�zsl� fel� n�zett. L�tott valami furcs�t, azt hitte, az alkony j�tszik a szem�vel, �s egy picit el�red�lt, hogy m�sok legyenek a f�nyek. De nem v�ltozott semmi. Kereste a szavakat, azt�n alig hallhat�an megsz�lalt.
- Te. Izzol!
A halv�ny dereng�s k�r�lfogta a var�zsl� k�rvonalait �s test�t. Egyenletesen sug�rzott valami furcsa f�nyt, amit m�g eddig a fi� sehol sem l�tott. De sz�p volt.
A var�zsl� lassan kinyitotta a szem�t.
M�g egy percig cs�nak�ztatta val�j�t a v�gtelen nyugalmon, majd megfogta t�rd�t, �s a tekintet�t v�gig�sztatta a l�t�hat�ron. Sok�ig cs�ndben volt.
Teljesen bes�t�tedett, mikor megsz�lalt.
- Huszonegy �v. Huszonegy �venk�nt van ilyen csod�latos naplemente.
Eml�kezett tan�t�j�ra, aki ugyanezekkel a szavakkal ind�totta el.
- Huszonegy �venk�nt.
A fi� lassan b�lintott.
- Az el�z�t sajnos elszalasztottam. Borult volt az �g.
Az id�k�zben megrakott t�z halkan pattogott kettej�k k�z�tt. Pajkos �rny�kokat vetett k�r�j�k, amint az �j betakarta �ket.
- Sokszor, ha valamilyen d�nt�st kell hoznom, igazs�got kell tennem k�t veszeked� testv�r k�z�tt, felid�zem ezeket a pillanatokat. A harm�ni�t, az egys�get. Seg�t d�nteni.
Hagyta, hogy a fi� megr�gja a hallottakat.
- Most itt alszunk. Nem �rdemes hazaindulni. De el�g hideg lesz. Takar�zz be j�l. Nem akarom, hogy megf�zz!
A fi� engedelmesen betakar�zott �s figyelte a l�ngokat. Hagy dolgozza fel a l�tottakat, nem kell siettetni. Tal�n egyszer. Siker�l meg�rezni �s meg�rteni mindezt.
Teste gyeng�den, de hat�rozottan figyelmeztette, hogy milyen magasan is van ez a hegytet�. Holnap le is kell menni, ami nem egy pihentet� dolog. Nem baj. M�g nincs holnap. R�n�zett a fi�ra, aki viszonozta tekintet�t.
Elmosolyodott.