Indián tollmozaik

Színes ruhák

Az aztékok és a mayák legfontosabb szövetanyaga a pamut és az agavérost. Peruban lámagyapjút használtak. Szövőszékeik kicsik, legfeljebb egyszer egy méteres darabot tudtak szőni, így a ruhát darabokból varrták össze. A festéshez fakéreg és zúzmó főzeteit használták. Színeik a barna, vörösbarna és az indigó. A kékeszöldet vizeletben oldott vörösrézzel festették, a bíborszínt bíborcsigával. Szerették a színkontrasztokat. Minden szín jelentett is valamit: a sárga a nap és az érett kukorica, a kék a nemesi származás, a piros a vér, a fekete a háború. Öltözékükön beleszőtt, nyomott vagy festett stilizált díszítőminták vannak.

Tollmozaik

A tollmozaik mesterek az azték főváros külön negyedében éltek. Hosszú évekig is dolgoztak egyetlen ruhadarabon. A nagyobb tollakat, melyek a minta alapját adták, rávarrták az alapra, a kisebbeket ragasztották. Egy-egy színes toll elhelyezésével néha órákig bíbelődtek, mire sikerült a megfelelő árnyalatot eltalálni. Aki egy kolibrit vagy paradicsommadarat megölt, halállal bűnhődött. E madarakat rabságban tartották és elhullatott tollukat használták föl.

Kalap és fülönfüggő

Az ünnepi öltözékben a fejdísznek jutott a főszerep. Hatalmas sisakokat viseltek tarajos állatfejekkel, fém és drágakőberakásokkal, óriási tolldísszel. Gyönyörűen vésett kristály és borostyánkőékszereket, orr- és ajakkarikát, fülönfüggőt találtak az ásatásoknál. A spanyolok beolvasztották az ötvösmunkákat, de az a kevés, ami megmaradt, bámulatosan szép.

A Nap Lányai

Az előkelők minden ruhát csak egyszer vehettek fel, és azt az összeállítást senki nem utánozhatta. Az öltözeteket egy vallásos rend tagjai, "A Nap Lányai" készítették, akiknek csak ez volt a dolga. A spanyol hódítók a következőképpen írtak le egy papi öltözetet: "Vállán piros tollakból varrott, más színű tollakkal díszített köntös, amelyről nagy tollak lógnak és gyapottal rojtozott alja a földet sepri. Fején magas tollbokréta dísz, kezében a faragott pálcán egy csomó kígyófarok."