Ahol ma Guatemala esőerdei állnak, ott valamikor egy hatalmas civilizáció virágzott. A maják kiterjedt városokat, díszes templomokat, és égbenyúló piramisokat építettek. A civilizáció virágzásakor, kb. Kr.u. 900-ban a vidéki területeken 2,5 négyzetkilométeren 500, a városokban pedig több mint 2000 ember élt. Ez az életteli "klasszikus periódus" a maja civilizációban 6 évszázadon át növekedett. Aztán valamilyen okból összeomlott.
A maják eltűnése az ősi civilizációk nagy rejtélyeinek egyike. De lehet, hogy csak volt, ugyanis Tom Sever, a Marshall Űrrepülési Központ (MSFC) és a NASA egyetlen archeológusa műholdakkal keresi az ősi, maja romokat. Az így fellelt adatokat a hagyományos ásatási eredményekkel hasonlítja össze. Ezek alapján Sever nagyjából meg tudta állapítani, mi történhetett a majákkal.
Eltűntek a fák
A tavi üledékek ősi rétegeiben lerakódott pollen segítségével a kutatók rájöttek, hogy 1200 évvel ezelőtt - pont a civilizáció összeomlása előtt - a fák pollenjeit majdnem teljesen felváltották a gyomnövények pollenjei. Más szavakkal, a területen szinte teljes egészében eltűntek a fák. Fák nélkül az erózió hatása felerősödött és elszállította a termékeny felső talajréteget. A változó felszíni talajtakaró a területen mintegy 6 fokkal emelte a hőmérsékletet, legalábbis a NASA klimatológus kutatója, Bob Oglesby számítógépes szimulációi szerint. A melegebb hőmérséklet kiszáríthatta a talajt, ami egyáltalán nem tett jót a gabonatermesztésnek.
Az emelkedő hőmérséklet megbonthatta az esőerdő mintázatát. A száraz évszak alatt Peténben a víz ritka, a talajvíz pedig túl mélyen van. A kiszáradás ma is valós veszély. A maják valószínűleg a víztározókban összegyűjtött esővízre alapoztak, így az esőerdő eltűnése szörnyű következményekkel járhatott. A klasszikus archeológiai technikákkal a kutatók rájöttek, hogy az utolsó évtizedekből származó emberi csontok komoly alultápláltság jeleit mutatták.
Sever szerint a régészek már régóta vitáznak azon, hogy a maják kihalását szárazság vagy háború, esetleg betegség okozta-e. A jelenlegi eredmények alapján úgy tűnik mindegyik elmélet szerepet kaphatott, ám ezek csak tünetek lehettek. Az igazi ok valószínűleg krónikus étel és italhiány lehetett, melyet a természetes aszály és az emberek által megritkított esőerdő okozott,
És ismét ugyanazok a hibák
Napjainkban az esőerdő ismét a balták áldozatául esik. Az eredeti erdő mintegy fele tűnt el az elmúlt 40 év favágó tevékenységeinek hála. A farmerek ugyanis még mindig a régi "kivágás és égetés" elmélet követői, az erdő egy szeletkéjén kivágják a fákat, majd felégetik a területet a termények ültetéséhez. A hamu az, ami igazán termékennyé teszi a talajt, így 3-5 éven belül a talaj kimerül, ami arra kényszeríti a farmereket, hogy újabb erdőrészeket vágjanak ki. Ez a ciklus végtelenül ismétlődik..., vagy addig, míg az erdő teljesen el nem tűnik. 2020- ra az eredeti esőerdőnek mindössze 2-16 százaléka marad meg.
Úgy tűnik a modern emberek megismétlik a maják nagy hibáját. Ám Sever úgy véli, a katasztrófát ki lehet kerülni, ha sikerül rájönniük, a maják mit csináltak jól és hogyan élték túl az évszázadokat. A fontos adalék az elmélethez az űrből érkezik.
Bizonyíték a műholdas felvételeken
Sever és kollégája Dan Irwin megvizsgálták az elkészült műholdas képeket, és azokon a maja romok közelében lévő mocsaras területeken ősi szennyvíz elvezetőket és öntöző csatornahálózatot szúrtak ki. A mai maják igen kevés hasznot húznak az alacsonyan fekvő mocsarakból - "bajos" az ő nyelvükön -, a régészek perdig azt feltételezték, hogy a maják nem is használták az ingoványos területeket. Az esős évszak alatt - júniustól decemberig - ugyanis - az ingoványok túl iszaposak, a száraz évszak alatt pedig kiszáradnak. Egyik feltétel sem túl ideális a farmeroknak.
Sever azt gyanítja, hogy ezek az ősi csatornák egy olyan rendszer részei voltak, mellyel a majáknak sikerült a vizet a mocsárba vezetniük, így a termesztés nem lehetett gond. A bajos a föld mintegy 40 százalékát teszi ki, mely a majáknak sokkal nagyobb és stabilabb ételellátmányt tett lehetővé. A fennsíkokat az esős évszakban, a mocsarakat a száraz évszakban művelték. Az erdő kivágása helyett így a mocsarakat tudták évről-évre igényeik szerint alakítani.
A kutatók szerint elképzelhető, hogy a mai peténi farmerek leckét vehetnének őseiktől. Sever és kollégái éppen azon dolgoznak, hogy ezt a lehetőséget ki lehessen használni.