|
Égesd el a kínzó gondokat!
Indián szertartás A teknősbéka alakú kunyhót a résztvevők közösen építik egy szertartás keretében, majd addig izzadnak benne, míg meg nem szabadulnak minden rossztól, és el nem jutnak a „megvilágosodásig".
Azt, hogy a finnek hogyan gőzölik magukat fent a messzi északon, mindenki tudja, aki volt már szaunában. Az amerikai indiánok ezen tevékenységét azonban kevésbé ismerjük. Pedig gyakran használják ők is, főleg a tavaszi és őszi megtisztulási szertartás részeként. Vagy éppenséggel betegségmegelőző kúraként. „Az izzasztókunyhó alapcélja a megtisztulás, mind fizikai, mind szellemi szinten. Tulajdonképpen nem más, mint egy megváltozott tudatállapotban létrejövő találkozás a legmélyebb bensőnkkel — árulja el Ghimessy Csaba tanár és Béni József pszichológus, akik évek óta szerveznek ilyen találkozásokat. — Alapvetően kétféle módszere van annak, hogyan ismerhetjük meg magunkat megváltozott tudatállapotban. Az egyik, amikor másvalaki segít, hogy átkerüljünk, például hipnózissal. A másik, amikor saját magunk jutunk el erre a szintre valamilyen technikával vagy segédeszközzel. Tibetben a szerzetesek például rendkívül hosszú ideig képesek futni, a japánok pedig jeges vízben fürdőznek. Az izzasztókunyhó is ezen az elven működik. A forróság miatt azonban szívbetegeknek és légzési problémákkal küszködőknek nem ajánlott a módszer."
| Ráhangolódás a kunyhóra
A kunyhó maga a földanyát szimbolizálja, mely hitük szerint teknősbéka alakú. A folyamatot meghatározott szabályok kötik: nem mindegy a leülési sorrend, vagy hogy mikor lehet kimenni, bejönni. Az első szakaszban egymás megismerése és a kunyhóra való ráhangolódás a feladat. Fel kell tenni magunknak a kulcskérdést: mire szeretném használni a kétnapos szertartást? Vannak, akik egyszerűen csak csendben akarnak lenni, mások pedig böjtölnek, hogy megkapják a választ. Az összeszokás után jöhetnek a különféle játékos gyakorlatok, mint például a kőfestés, amikor a résztvevőknek úgy kell megfesteniük egy követ, hogy az jellemezze az adott lelkiállapotukat. Ezután következik a kunyhó felépítése, amit akár munkaterápiának is felfoghatunk. Mindenki kiválasztja a neki tetsző részfeladatot. Van, aki főz, gallyakat gyűjt, fát vág, köveket hoz, stb. Miközben „az állat" épül, többen a tüzet táplálják, amelyen a megfelelő kövek forrósodnak. „Mészkövet például nem használunk, mert pattog, balesetveszélyes. A legjobbak a vulkáni kőzetek — avat be a titokba József. — Ezeket tulajdonságokkal ruházzuk fel, sőt, a teknős fejére is rakunk valami személyeset, hogy minden résztvevő érezze saját fontosságát a folyamatban. Végül a keretre pokrócok kerülnek, amelyek teljes sötétséget biztosítanak, és bent tartják a meleget."
Ha elkészült a teknősbéka, az óramutató járásával ellentétes irányban helyet foglalnak a résztvevők. Középre kerülnek az átforrósodott kövek, majd az ajtóként szolgáló pokróc is leereszkedik. Megkezdődik a kövek locsolása, sőt, jóféle illatos füveket is dobálnak rá, a hatás fokozása érdekében. „Első alkalommal nem fűtünk be nagyon, így mindenki hozzászokhat az élményhez. Van, amikor dobot használunk, énekelünk, máskor csendben vagyunk."
Ági a férjétől és a fiától lógott meg egy hétvégére, hogy kipróbálja az izzasztókúrát: „Annyian voltunk, hogy csak négy sátorban fértünk el. A kíváncsiságom még a fulladástól való félelmemet is legyőzte. Amikor bementünk, kértem, hogy a bejáratnál ülhessek le a biztonság kedvéért. Persze minden rendben ment. Varázslatos volt hallani a többi kunyhóból felszálló kántálást, a különböző hangokat. A közös éneklés, a többiek jelenléte biztonságot adott. Valahogy így élhettünk az őskorban."
A résztvevők körülbelül húsz percet töltenek bent egyszerre, amit négy-öt alkalommal ismételnek. Természetesen bármikor ki lehet menni, vagy ki lehet hagyni egy-egy alkalmat. „Az egyik legnagyobb élményem az volt, amikor szavakat dobáltunk egymásnak egyfajta szabad asszociációban — mondja a pszichológus. — Furcsa lehet ezt így hallani, de valójában érezhető az a csoportenergia, amely ilyenkor betölti a kunyhót. Az a meggyőződésem, hogy ebben a kellemes önkívületi állapotban visszaidézhatjük a születésünk emlékeit is."
A huszonhét éves Csaba azt meséli, hogy neki az öntisztulás mellett másban is segít a kunyhózás. Azóta jobban érti azokat a csodaszerű élményeket, véletlenszerűségeket, amiket a hétköznapokban egyébként nem tudna megmagyarázni magának.
Elillan a féltékenység
Végül a megbeszélés időszaka következik. Sokszor ilyenkor kerülnek helyükre a kezdetben furcsának tűnő megtapasztalások. Mindenki mesél, megosztja egymással a benyomásait, érzéseit. „A tisztítótűz egy alkalommal nem hoz csodákat, inkább folyamatokat indít be, amelyek akár hosszú hónapokig is eltarthatnak. Ha valaki, mondjuk, úgy jött ide, hogy szeretne megszabadulni a féltékenységétől, a szertartás beindíthat nála egy bizonyos önmegismerési folyamatot olyan formán, hogy megérti, miért van jelen ez az érzés az ő életében, ki irányában létezik, és miért nem jó neki."
Mint ahogy az ősi bölcselet is mondja: ha megismered önmagad, ismerni fogod a világot is. Vagy csak jól megizzadsz…
Kadlicsek Krisztián MAXIMA | |