Mégsem halt ki az indiánok mágikus madara Az angolul elefántcsont-csőrűnek nevezett madár, a királyharkály mégsem halt ki – állítják amerikai, arkansasi kutatók. Az indiánok mágikus madara után hatvan éve vadásztak az ornitológusok. A királyharkály (Campephilus principalis ) hosszú fehér csőre miatt angolul az ivory-billed melléknevet kapta, azaz csőrét az elefántcsonthoz hasonlították. Franciául pedig „poule de bois”, azaz erdei tyúk néven emlegették e hatalmas fakopácsot. Az indiánok mágikus állatként tartották számon a Picidae családba (Piciformes rendbe) tartozó harkályt, amelyet 1944 óta kihaltnak hittek, bár 1999-ben és 2002-ben már érkeztek híradások arról, hogy újra feltűnt Észak-Amerikában ez a ritka madár. A korábbi hírek azonban egyedi megfigyeléseken alapultak, amelyeket nem lehetett ellenőrizni. A kilencvenes évek végén az Egyesült Államok déli részén, a nyolcvanas években Kubában vélték újrafelfedezni a királyharkályok egyik alfaját. Kétségkívüli bizonyíték Most azonban kétségkívüli bizonyíték áll a kutatók rendelkezésére a királyharkály újbóli felfedezéséről. A természetvédők pedig méltán örülnek a hírnek. A királyharkály korábban tollazata miatt volt keresett, de az indiánok mágikus mivolta miatt is tisztelték. A tolla miatt levadászott állatokat azonban nemcsak közvetlen módon fenyegette az ember. A természetes élőhelyek ritkulása miatt is egyre nehezebb helyzetbe került a madár, amelynek tolla egykor annyi női kalapot díszített… Az 1944 óta kihaltnak hitt fajra most Arkansas szövetségi államban, az USA déli részén bukkantak rá. A szóban forgó térség neve Big Woods, amelyet magyarra Nagyerdő néven is fordíthatnánk… Az esemény, az újrafelfedezés olyan nagy port kavart Amerikában, hogy sajtótájékoztatót kellett tartani, és ezen John W. Fitzpatrick, a Cornell Laboratory of Ornithology (a Cornell Madártani Laboratórium) igazgatója áradozott a tudományos szenzációról.