Édesség
Édességgel az életünk szeretet hiányát próbáljuk kompenzálni. A csokoládé serkentőanyag és cukor tartalma miatt azonban több okból meglehetősen egészségtelen.
Honnan származik a csokoládé?
Először a közép-amerikai maják, illetve az aztékok fogyasztották szent ital formájában. Az italt kakóbabból (nevezik még kakócserjének is) és vízből készítették. Az így nyert ital egy keserű egyveleget adott. A szó jelentése is ennek megfelelő: keserű víz. Később az aztékok talán éppen emiatt vaníliával is fűszerezték, kellemesebbé téve az italozást. A csokoládé mítosza: az indián őslakosok szerint Quetzalqoatl isten hozta el a magvakat az embereknek (innen az isteni eredet). Elsősorban a nemi vágy fokozására használták. Vallási rítusoknál is felhasználták. Ha több esőért fohászkodtak, és emberáldozatot mutattak fel az isteneknek, akkor a leendő áldozattal csokoládét itattak. Az italnak a nemi vágy felfokozásának a képessége mellett még bölcsességet, erőt, energiát adó tulajdonságot is tulajdonítottak.
Európában kezdetben túlontúl keserűnek találták, s nem kapott nagy figyelmet. Majd V. Károly spanyol király volt az első, akinek az az ötlete támadt, hogya távoli gyarmatokról hozott cukornádból nyert cukorral keverje össze az italt. Az ötlet felettébb bevált. az út nyitva állt a csokoládé térhódításához. Az első tábla csokoládét 1847-ben készítették az angol király parancsára. A feljegyzések szerint azonban ez a csoki még igen távol állott a mai minőségtől, hiszen igen csomós és vastag volt.
Mátyás király lakodalmán, 1476-ban a hetedik fogás pörkölt cukorból készült kert volt, cukormadarakkal és gyümölcsökkel. Hogy vált a királyok ünnepi eledele a polgár hétköznapi csemegéjévé?
Az emberiség első édessége a méz volt, majd Nagy Sándor idejében (Kr. e. 327) fogyasztották a nádcukor kisajtolt levét. Talán a borsos ára miatt a nádcukrot kiszorította a répacukor. Kezdetben patikákban árulták a cukorkát és a csokoládét, mely Mexikóból származik (1519-ben hozták be a spanyolok Európába, s hozzánk Mária Terézia idején jutott el).
A magyar cukrászipar fényes éve volt 1884. Ekkor nyitotta meg fényes cukrászdáját Bauer Samu, s itt lehetett először csokoládékrémet kapni. Ez évben találták fel a dobos tortát, s vette át Gerbeaud emil a Vörösmarty téri Kugler cukrászdát, majd az ő csokigyártósorát csodálta a Millenáris közönsége.
Sorolhatnánk még az édes múlt eseményeit, de inkább nézzük a jelent.
Az édességfogyasztás napjaink egyik szenvedélye. Világszerte jól ismert a cukrászdákba betérő nők (férfiak) túlsúlyos tábora.
Nagy fogyasztók a gyerekek is. Néhány szülő vesztegetési eszköznek használja az édességet. Az ünnepekre természetesen a legtöbb családban édességet hoz a Mikulás vagy a Nyuszi. Persze sok szülő tisztában van ma már a túlzott szénhidrát-fogyasztás káros hatásaival, s kerüli a gyakori édességadást. Ha a gyermek nem kap csokit, tortát, cukrot, azért eszik fagylaltot, szomját szörppel, kólával oltja, rágózik, stb. Az édes íz elengedhetetlen az "édes" élethez, viszont rontja a fogakat. A modern ember ezért rögtön fogat mos, ha édességet evett, és ahol lehet helyettesíteni próbálja a cukrot.
Régen főleg a gazdagoknak jutott osztályrészül, hogy mézzel, fügével, és egyéb édes gyümölcsökkel helyettesítsék a cukrot - adtak is elegendő munkát a borbélyoknak, vándor foghúzóknak. Ám nemcsak a fogak bánták az édességimádat elterjedését, hanem a testalkat is. Néhány évszázadig a kövérség az egészség és gazdagság jelképe volt, s ez érthető, hisz az emberek többsége a mindennapi betevőért küzdött. Ma viszont illik soványnak lenni. Erre szakosodott is néhány iparág (táplálkozás, mozgás). Kultúrkritikusok mondják, hogy a fogyasztóipar becspja a közönséget. A "kalóriaszegény" szörpben ugyanúgy több a cukortartalom, mint a "light" cigarettákban a kátrány és a nikotin, és az előírt tornák kevesebb zsírt visznek le, mint igérik. Minden fogyasztási kínlódás legfőbb ellensége az édesség. Az élet értékei régóta az édes szinonímái: édes gyermekem, édes szerelmem, ... Ha meggondoljuk az édes valamilyen anyag, amit kis mértékben kell bekebeleznünk, és nagy gyönyörűséget okoz. "Megédesíti" a dolgokat. Az édesnek nehéz ellenállni, mert további fogyasztásra, nassolásra sarkall. A csokoládét sokan vádolják hozzászokásra alkalmas anyagnak. Rengetegen válnak függővét tőle. A szeszesital folyékony édesség - mondják. Édes életre vágyunk, ezért aztán az édességekről nehezen - vagy egyáltalán nem - tudunk lemondani, akármilyen reformkonyha, karcsúság-divat, egészségi életfilozófia válik is uralkodóvá. Az édesség mindig nagy kísértés, hogy ellensúlyozzuk vele, amit nem kapunk meg emberi kapcsolatainkban, életpályánkon. Minderre számtalan iparág szakosodott csalogatva az "édes" felé. Nehéz ennek ellenállni!
A fehér csokoládé eredetileg szezám vagy napraforgómag őrleményből és cukorból készül. Kevésbé egészségtelen mint a teobromint és koffeint tartalmazó barna vagy fekete változata.
A barnacukor nem esik át a fehérítéshez szükséges kémiai kezelésen, ezért kevésbé egészségtelen, mint a fehércukor.
A gyári édességek helyett nassoljunk inkább édes gyümölcsöket, aszalványokat, pl. mazsolát, fügét, datolyát, vagy mézes karobot, szezámszeletet... |