Párizs Ágnes: Közép- és dél-amerikai kultúrák

A kis, helyi kultúrák időszaka

Az amerikai kontinens középső és déli területeinek korai történetéről, a régészeti adatok mellett, a szájhagyomány által megőrzött és továbbadott elbeszélések, majd ezeknek elsősorban a 16. századbeli spanyol krónikások által megörökített írásos forrásanyagai állnak rendelkezésünkre.

A klasszikus kor (300-900)

A földrész kultúrája - az európaiak által történt felfedezéséig - elszigetelt volt, fejlődése sok szempontból eltérést mutat az európai kontinenshez képest. [...] Mezo-Amerikán kívül nem születtek és nem maradtak fenn írásos anyagok, dokumentumok. Vagyis sok minden hiányzott, ami az Óvilágban adott volt, ugyanakkor az indián kultúrák sajátos és egymáshoz képest sem csekély eltérést mutató (autochton) fejlődése egyedi emlékeket hagyott hátra az utókor számára.
Az újvilági társadalmak fejlődését jelentős mértékben meghatározták a természeti adottságok: a trópusi esőerdők mellett a sivatagi szárazságú vidékek is megtalálhatók. Ilyen körülmények között aligha érhető el nagy népsuruség, a településszerkezet általában laza, szórt, az egyes nemzetségek nagy megmuvelhető földterülettel rendelkeztek. Az intenzív földmuvelés csak lassan, fokozatosan fejlődött ki. Peru és Mexikó fejlett földmuvelése már a jól szervezett államhatalom kiépülésének eredménye volt. [...]

A maja kutúra

A klasszikus maja civilizáció a Petén-térség és a Yucatán-félsziget alföldjein virágzott. Jellegzetes emlékei a templompiramisok, amelyek mészkőből épült sokszobás épületek voltak. A városokon belül, és azokat összekötve, kikövezett úthálózat épült. Az épületeken, lépcsőfeljárókon hatalmas feliratok olvashatók. [...]

Írás és időszámítás

A maja hieroglifikus írás, a képírás és a fonetikus írás elemeinek keveréke, az egyetlen teljes írásrendszer az ősi Amerikában. A tárgyakon olvasható feljegyzések mellett fennmaradtak a maja kódexek, amelyek háncspapírból hajtogatott könyvek voltak. Az írás balról jobbra, fentről lefelé olvasható. Tartalmilag mindig szorosan kapcsolódtak egy-egy fontos eseményhez. Feliratok maradtak fenn az uralkodó dinasztiákról, melyek értelmezését az ún. Hosszú Számlálás naptára tette lehetővé. (Az öt különböző időcikluson alapuló naptári számítás lényege, hogy az egyes események dátumát a naptár valósnak vélt kezdő időpontjához viszonyították. Így mintegy ötezer éves naptári ciklusban számoltak.) [...]

Társadalom

Más amerikai civilizációkhoz hasonlóan, a maja előkelők is istentől származtatták magukat. Az uralkodók általában férfiak voltak, de a nőknek is fontos szerepük volt a szövetséget megpecsételő házasságkötések miatt. Az apa-fiú öröklés mellett előfordult a testvérre történő hatalomátruházás is. A társadalom többi rétegéről igen keveset lehet tudni, a már említett írnokok mellett minden bizonnyal jelentős hatalmuk volt a települések kormányzóinak. A köznép a városokban kézmuvességgel, az elszórt falusi településeken pedig földmuveléssel foglalkozott. Számukról nem maradt fenn adat.

Hanyatlás

Az ősi civilizációk a 7-8. században élték virágkorukat. 800 táján azonban a megmagyarázhatatlan hanyatlás jelei mutatkoztak meg. Nem készültek az uralkodók származását és dicsőítését szolgáló magas kőoszlopok, és 900-tól nem használták a Hosszú Számlálást sem. Abbamaradtak a városi építkezések is, a településeket visszahódította a trópusi esőerdő. A legújabb kutatások feltételezik, hogy bizonyos helyi kultúrák fennmaradtak néhány városban, ezek azonban már nem átfogó és meghatározó államstruktúrán belül éltek tovább. A hanyatlás okára, okaira még nincs pontos válasz, gazdasági és társadalompolitikai problémák egyaránt eredményezhették.

Helyi államok Dél-Amerikában
(Chincha, Cuismancu, Chimu)

Kr. u. 1000-re Huari elnéptelenedett, a birodalom felbomlott és elveszítette meghatározó szerepét. A birodalom hanyatlásával, a Tiahuanaco-kultúrát a helyi kultúrák feléledése követte.
A kialakuló államokat a világiasabb társadalmi rend jellemzi, már nem a papok és papfejedelmek, hanem a világi fejedelmek irányítása alatt állnak. A városi életmódra való áttérés, a hadviselésre törekvés ezeknek az államalakulatoknak jellemző vonásává válik. [...]
A déli tengerparton, a Chincha, Pisco, Ica és Nazca völgyeiben, a régi Nazca-kultúra helyén jött létre a Chincha Királyság. [...] A Chincha állam a 15. századig állt fenn, 1440-1476-ig állta az inkák ostromát, majd azok kezére került.
A Chanchay, Ancon, Rimac (Lima) völgyeiben alakult ki a Cuismancu Királyság. Városi települések jellemezték. [...]
Az északi tengerparton, a korábbi mochica nemzet területének helyén létesült a Chimu Királyság. Hódító nép volt, birodalmának észak-déli irányú kiterjedése elérte a 900 kilométert. Fővárosa és egyben királyi székhelye Chanchan, melynek lakossága valószínuleg 40-50 ezer fő körül lehetett. [...] A 15. század első felére a Chimu Királyság az Andok központi vidékének egyik leghatalmasabb államaként vált az inkák vetélytársává.

Mezo-Amerika: a mixtékek és toltékok

A klasszikus civilizáció bukását zurzavaros időszak, háborúskodás jellemezte. Indián nyelvu kódexek tanúsága szerint a 7. században az Oaxaca nyugati hegyei közé szivárogtak be a mixtékek. [...]
Mexikó középső részének északi vidékein a Teotihuacán állam helyén [...] a toltékok hoztak létre jelentős államalakulatot. A toltékokról a mai napig számos legenda, hagyomány él, 900 utáni mexikói felbukkanásuk is egy misztikus történethez köthető. Mixcoatl (Felhőkígyó), egy félig mitikus személy vezette őket, akit a későbbiekben istenként tiszteltek. [...]
A tolték állam politikatörténetéről keveset lehet tudni. [...] A tolték állam virágzott, egészen a 12. századig. Hatalmát kiterjesztette Észak- és Nyugat-Mexikó jelentős részére. Tolték hatás figyelhető meg a 10. században a Yucatán-félszigeten is. [...]
A tolték befolyás és hatás meghatározó volt Mezo-Amerika jelentős területein. A tolték nép különleges helyet foglal el a mezo-amerikai mitológiában, az azték uralkodók is a toltékokat tekintették elődjüknek. Olyan kultúrát teremtettek, amelynek hatása hosszú ideig fennmaradt birodalmuk bukása és Tulából való elvándorlásuk után is.